UUID Validator

Az UUID (Universally Unique Identifier) egy 128 bites szám, amelyet a számítógépes rendszerekben található információk egyedi azonosítására használnak. Az UUID-k 32 hexadecimális számjegyként jelennek meg xxxxxxxx-xxxxx-xxxxxx-xxxxxx-xxxxxxxxxxxxxxxx formátumban, és gyakorlatilag garantáltan globálisan egyediek, anélkül, hogy központi hatóságra lenne szükségük.

Az UUID v1 időbélyeget és MAC-címet használ (időalapú). Az UUID v2 a DCE Security (ritkán használt). Az UUID v3 a névtér és a név MD5-ös kivonatolását használja. Az UUID v4 véletlenszerűen generált (a leggyakoribb). Az UUID v5 az SHA-1 hashinget használja. Mindegyik verziónak sajátos felhasználási esetei vannak az egyediség követelményei és a generálási módszer alapján.

Az érvényes UUID-nek 36 karakter hosszúnak kell lennie (32 hexa számjegy és 4 kötőjel) a 8-4-4-4-4-12 formátumban. A verziószám a 13. pozícióban jelenik meg, és a variáns bitek határozzák meg az UUID szabványt. Validátorunk ellenőrzi a formátumot, azonosítja a verziót, ellenőrzi a variánst, és kivonja az időbélyegeket a v1 UUID-okból.

Az UUID (Universally Unique Identifier) és a GUID (Globally Unique Identifier) lényegében ugyanaz a fogalom. A GUID a Microsoft kifejezése az UUID-re. Mindkettő 128 bites egyedi azonosítót jelent, bár a GUID-k néha eltérő formázási konvenciókat használnak a Microsoft rendszerekben.

Az UUID v1 kivonható időbélyeget és csomópontinformációt (MAC-cím) tartalmaz. A validátorunk a v1 UUID-k létrehozásának időbélyegét jeleníti meg. Az UUID v3/v5 hash-értékeket tartalmaz, de nincs kinyerhető metaadat. Az UUID v4 tisztán véletlenszerű, a verzión és a variánson kívül nincs beágyazott információ.

Az UUID v4 (véletlenszerű) az egyszerűség és az adatvédelmi aggályok hiánya miatt a legtöbb alkalmazáshoz ajánlott. Használja a v1-et, ha időbeli sorrendiségre van szüksége. Használja a v3/v5-öt, ha determinisztikus UUID-kre van szüksége a nevekből (a v5 előnyösebb a v3-nál az erősebb SHA-1 hashing miatt az MD5-höz képest).

Az UUID-k valószínűsíthetően egyediek, nem teljesen egyediek. Az UUID v4-nek ~5,3 × 10^36 lehetséges értéke van, ami elhanyagolhatóvá teszi az ütközés valószínűségét (1:103 trillióhoz, ha másodpercenként 1 milliárd UUID-t generálnak 85 éven keresztül). Gyakorlati célokra egyedinek tekinthetők.

A változat azt jelzi, hogy melyik UUID-szabványt használják. Az RFC 4122 a legelterjedtebb változat (az internetes szabvány). További változatok: Reserved (NCS visszafelé kompatibilis), Microsoft (GUID) és Reserved (jövőbeli használat). A validátorunk az UUID variáns bitjeiből azonosítja a variánst.

Igen, az UUID-k elsődleges kulcsként működnek, és előnyeik vannak: globálisan egyediek (hasznos az elosztott rendszerekben), nincs szükség központi azonosító generátorra, és nehéz kitalálni őket. Hátrányai közé tartozik a nagyobb tárolási kapacitás (16 bájt, szemben az egész számok 4-8 bájtjával) és az indexek teljesítményére gyakorolt potenciális hatás. Az UUID v1 jobban teljesít a szekvenciális bejegyzéseknél.

A legtöbb programozási nyelv rendelkezik beépített UUID generálással: JavaScript (crypto.randomUUID()), Python (uuid.uuid4()), Java (UUID.randomUUID()), PHP (uniqid() vagy ramsey/uuid csomag), és Node.js (crypto modul). Online generátorok is rendelkezésre állnak tesztelési célokra.

A NIL UUID (00000000-0000-0000-0000-0000-0000-000000000000) egy speciális UUID, amelynek minden bitje nullára van állítva. Ezt a null vagy meghatározatlan értékek ábrázolására használják olyan kontextusokban, amelyek UUID-t igényelnek, hasonlóan ahhoz, ahogyan a null más adattípusok esetében működik.

Nem, az UUID-k nem érzékenyek a nagy- és kisbetűkre. A kis- és nagybetűs hexadecimális karakterek egyaránt érvényesek (550e8400-e29b-41d4-a716-446655440000 egyenlő 550E8400-E29B-41D4-A716-446655440000). A kisbetűs írásmód azonban a szabványos megjelenítési konvenció.

Csak az UUID v1 árul el információkat - ez tartalmazza az időbélyeget és a MAC-címet (bár a MAC véletlenszerű lehet az adatvédelem érdekében). Az UUID v3/v5 egyirányú hashek. Az UUID v4 véletlenszerű és nem árul el semmit. A validátorunk kivonja a rendelkezésre álló metaadatokat, mint például a verzió, a variáns és a v1 időbélyegző.